Hát, ez nem az én hétvégém volt (nagyon készültem a céges csapatépítőre, ami legendásan jó szokott lenni, és voltak is szuper darabkái, de összességében az elvárásokhoz képest elég meh, és eléggé rajtam múlt, nem tudtam kihozni belőle azt, amit szerettem volna).
Egy másnapos-szenvedős-fáradt szombat után viszont kezdek végre visszapattanni, ma eddig főleg rendet raktam, a lakásban és fejben is, és lehet, hogy csak a túl kevés alvás miatt, de sikerült kibogoznom egy olyan problémát, ami már zavart egy ideje, az egész testkép/body positivity/egészséges életmód kapcsán.

Az életmódról is, mint mindenről, rengeteg egymásnak ellentmondó információt lehet találni, és ezekből meg tapasztalatból össze tudtam ugyan legózni, hogy nekem mi és hogy működik (egy saláta bármikor jöhet, de a grillezett zöldség önkínzás; edzőterem és zumba, nem vagy-vagy... és ez még rengeteg más kategóriában is), persze ez rengeteg idő és kísérletezés és zsákutca és visszafordulás, de akkor is, főleg az elmúlt egy hónapban már nagyon közel álltam ahhoz, amit el akartam érni.
Viszont az elvrendszert, az egészet összefogó motivációt nem tudtam mögé tenni, vagy legalábbis nem tudatosan. Sok helyről sok mindent olvasok, imádom és hasznosnak gondolom a body positivity-vonalat (pl.), de azt is tudom, hogy nálam ez túl könnyen átcsúszik a "jó, akkor csokit eszek minden nap, és nem mozgok -> plusz öt kiló, utálom, amit a tükörben látok, de nem tudok változtatni rajta"-spirálba. Ami nagy eredményem, hogy nem vagyok hajlandó utálni a saját testem, de csak elfogadással a legjobbat se tudom kihozni magamból.
Az edzős, életmódváltós, sportos források is érdekesek és hasznosak, de nagyon sok kudarcélményt gyűjtöttem be, mert egyszerűen nem tudtam tartani magam az elvekhez, hiába szerettem volna.
Most viszont valami olyasmi lett, hogy önelfogadás és önszeretet először, és azt az energiát, amit amúgy önkritizálásra fordítottam volna, elkezdtem átterelni a kis változtatások felé. Csak az maradt, ami tényleg jót tett, és nem az egy hét alatt látványos változás volt a cél, hanem az, hogy az oda vezető utat szeressem.

És nem, nem az a történet vége, hogy "május végén ráálltam a mérlegre, és pont annyit mutatott, amennyi mindig is szerettem volna lenni", mert nem, nem fogytam kb. semmit, de kitartottam, jól vagyok, tele energiával, szuper dolgokat eszek, rengeteget mozgok, és pénteken kb. 10 éve először fel tudtam venni egy bikinit úgy, hogy tetszett, amit a tükörben láttam. Nem kritizáltam minden egyes apróságot, nem igazgattam a felsőt és húztam be a hasam, csak néztem a kockakezdeményeimet, amik pár hete még tuti, hogy nem voltak ott, és egyszerűen csak így volt rendben.
(... ami gáz, hogy ez után rögtön a következő gondolatkör az volt, hogy milyen beképzeltnek fogok így tűnni, és mások biztos csak a hibákat látják, és amúgy is, ez így túl könnyű... van még hová fejlődni.)