Az egyensúly végül is megvan, az elmúlt hetem nagyon munka-centrikus volt, úgyhogy most jól jön az egy hetes szabadság... csak fejben nehezen állok át és engedem el a feladatokat, amiket nem is feltétlenül sikerült úgy befejezni, ahogy igazán szerettem volna. Mindegy, céges laptop lezárva, legközelebb jövő hétfőn nézek rá.
Ami jó, hogy még így, kapkodva és túlórázva is sokkal jobban szeretem a mostani munkámat, mint a korábbit. Ami rossz, hogy még egy laza, magánélet-barát és viszonylag nyugodt munkahely mellett is villámgyorsan eltelik a nyár anélkül, hogy történne bármi, ami miatt az év maradék háromnegyedében erre az időszakra várok.

Két éve- áprilisban, akciósan, részben munkatársak rábeszélésére/lelkesedése miatt- vettem egy kikki.K-határidőnaplót, ami még így is nagyon drága volt, és tudtam, hogy az elmúlt 3-4 év összes határidőnaplója ugyanúgy kihasználatlanul porosodott a különböző fiókokban. Éés... valamiért működött. Szép volt, kézre esett a beosztás, használtam, imádtam, és a matricás/motivációs rendszeremet is itt raktam össze.
Tavaly szintet akartam lépni, és a karácsonyra kapott mini-filofaxban próbáltam először gyári, aztán szabadon rajzolt/szerkesztett lapokkal, heti beosztással hozni ugyanezt a jó eredményt, de nem volt az igazi, túl kicsi, túl zsúfolt, nem annyira szép, nem annyira profi...
Idén már van egy eggyel nagyobb filofaxom is, de egyelőre a káosz nőtt, és nem csökkent. A nagy tele van random listákkal (amiket szeretek, de tényleg nagyon összevissza és követhetetlen), a kicsiben a heti programokat/teendőket próbálom vezetni, de egyre jobban csúszok vele, és mostanra jött el az a pont, hogy futok magam után, és már ide is csak utólag kerül be bármi.
Szerettem ezzel foglalkozni, de mostanában kevesebb időt fordítok rá, és nem is nagyon látom az irányt. A jövő hét egy nagyrészt itthon töltött szabadság lesz, akkor majd nekiugrok a netnek, és átgondolom, mit akarok vagy tudok kihozni belőle, mire lenne szükségem ahhoz, hogy hozzáadott értéke is legyen, ne csak egy félig-meddig kényszerből végzett adminisztráció...

Régebben naponta többször is visszanéztem, mostanában már kicsit ritkábban tévedek az oldalra, de még mindig a kedvenc blogjaim közé tartozik a zenhabits, és bár mostanában már tényleg csak olvasok, nagy ritkán jegyzetelek, de megvalósítani nem annyira szoktam, ez eléggé elkapott.
Mini-mission a mindennapokra, bár nekem nem a munkahelyi és a "legyél túl a mindennapi végtelen listán"-értelemben lesz nagyon hasznos, hanem ahhoz, hogy új dolgokat tudjak kipróbálni, meg felrázni azt a rutint, amibe eléggé beleragadtam az elmúlt pár hétben.
Eleinte ambiciózusan napi hármat akartam kipipálni (egy teljesen új dolgot, valamit, ami segít a jó szokások kialakításában/fenntartásában, és valamit, ami passzol az egészséges életmódhoz), aztán már a napi egy is jó lett volna, de múlt hét végén már nem nagyon írtam őket, és úgy már könnyű volt megfeledkezni róla...
Szóval, most írok egy bővebb listát, és pipálom, ami megvan róla... legalább napi egyesével haladva. A mai nap kivételesen tele volt új/klassz dolgokkal (spontán itthonról munka, B.-vel közös ebéddel és Starbucks-ba laptoppal beüléssel kiegészítve, zöldségchips, ami nem is sikerült rosszul, szuperegészséges saláta ebédre, Iron Man-riff gitáron), de sose lehet tudni, hogy holnapra mi lesz a lendülettel...

... úgy bemenni a Mekibe, hogy nem veszek magamnak semmit, mert otthon vár az egészségesebb vacsi
... újravenni a 10-es kondibérletet, és már el is használni az első alkalmat, akkor is, ha ez most csak 'meh' edzés volt
... újrakezdeni a gitározást, csak mert hiányzik a zene a mindennapokból
... csak a Milka kétharmadát megenni egyben, nem az egészet (és csak párhetente egyszer, nem mindennap, mint korábban)
... nem elfelejteni egyet se a Foo Fighters-koncert emlékezetes pillanatai közül
... és csak kis dolgokban, de továbblépni

Persze, apróságok, de akkor is, ezekre is szeretnék emlékezni, nem csak arra, ami persze mindig tűpontosan rögzül, hogy hol nem voltam elég, mit kellett volna másképp vagy jobban. Vannak jó dolgok is, mindig, és megérdemlik, hogy ne maradjanak ki.

Úgy tűnik,
- ... angolul még mindig nagyságrendekkel jobb vagyok szövegértésben, mint beszédben (és az Ország-város rohadt nehéz, ha nem magyarul játszod)
- ... ha egy nagy fekete ajtón át kell bemenni valahová, akkor azzal az ajtóval később még probléma lesz (ok, kb. fél óra alatt kiszabadultunk, de akkor is)
- ... nagyjából másfél napon át bírom egyedül, utána már nagyon hiányzik B.
- ... teljesen leszoktam az 5 napos munkahetekről, múltkor ott volt pünkösd+a csapatépítő, most egy szabadnap, de mit találjak ki jövő hétre...?

Hát, ez nem az én hétvégém volt (nagyon készültem a céges csapatépítőre, ami legendásan jó szokott lenni, és voltak is szuper darabkái, de összességében az elvárásokhoz képest elég meh, és eléggé rajtam múlt, nem tudtam kihozni belőle azt, amit szerettem volna).
Egy másnapos-szenvedős-fáradt szombat után viszont kezdek végre visszapattanni, ma eddig főleg rendet raktam, a lakásban és fejben is, és lehet, hogy csak a túl kevés alvás miatt, de sikerült kibogoznom egy olyan problémát, ami már zavart egy ideje, az egész testkép/body positivity/egészséges életmód kapcsán.

Az életmódról is, mint mindenről, rengeteg egymásnak ellentmondó információt lehet találni, és ezekből meg tapasztalatból össze tudtam ugyan legózni, hogy nekem mi és hogy működik (egy saláta bármikor jöhet, de a grillezett zöldség önkínzás; edzőterem és zumba, nem vagy-vagy... és ez még rengeteg más kategóriában is), persze ez rengeteg idő és kísérletezés és zsákutca és visszafordulás, de akkor is, főleg az elmúlt egy hónapban már nagyon közel álltam ahhoz, amit el akartam érni.
Viszont az elvrendszert, az egészet összefogó motivációt nem tudtam mögé tenni, vagy legalábbis nem tudatosan. Sok helyről sok mindent olvasok, imádom és hasznosnak gondolom a body positivity-vonalat (pl.), de azt is tudom, hogy nálam ez túl könnyen átcsúszik a "jó, akkor csokit eszek minden nap, és nem mozgok -> plusz öt kiló, utálom, amit a tükörben látok, de nem tudok változtatni rajta"-spirálba. Ami nagy eredményem, hogy nem vagyok hajlandó utálni a saját testem, de csak elfogadással a legjobbat se tudom kihozni magamból.
Az edzős, életmódváltós, sportos források is érdekesek és hasznosak, de nagyon sok kudarcélményt gyűjtöttem be, mert egyszerűen nem tudtam tartani magam az elvekhez, hiába szerettem volna.
Most viszont valami olyasmi lett, hogy önelfogadás és önszeretet először, és azt az energiát, amit amúgy önkritizálásra fordítottam volna, elkezdtem átterelni a kis változtatások felé. Csak az maradt, ami tényleg jót tett, és nem az egy hét alatt látványos változás volt a cél, hanem az, hogy az oda vezető utat szeressem.

És nem, nem az a történet vége, hogy "május végén ráálltam a mérlegre, és pont annyit mutatott, amennyi mindig is szerettem volna lenni", mert nem, nem fogytam kb. semmit, de kitartottam, jól vagyok, tele energiával, szuper dolgokat eszek, rengeteget mozgok, és pénteken kb. 10 éve először fel tudtam venni egy bikinit úgy, hogy tetszett, amit a tükörben láttam. Nem kritizáltam minden egyes apróságot, nem igazgattam a felsőt és húztam be a hasam, csak néztem a kockakezdeményeimet, amik pár hete még tuti, hogy nem voltak ott, és egyszerűen csak így volt rendben.
(... ami gáz, hogy ez után rögtön a következő gondolatkör az volt, hogy milyen beképzeltnek fogok így tűnni, és mások biztos csak a hibákat látják, és amúgy is, ez így túl könnyű... van még hová fejlődni.)

Viszonylag későn, de szerencsére nem túl későn esett le, hogy mennyire közeledik a nyár, úgyhogy május eleje óta nagyobb fokozatra kapcsoltam a mozgással és sokkal egészségesebben is eszek, mint eddig- nincs óriási változás, de odáig eljutottam, hogy már tudtam szerezni egy bikinit, amiben jól érzem magam. Valamiért az elmúlt pár évben az egy strandolás/nyár lett a standard (kivéve, ha lejutottunk a Balatonhoz), és ezen nagyon szeretnék változtatni... (meg azon is, hogy ne érezzem magam nagyon rosszul fürdőruhában, ami elég sok meló, de ma délután megtudom, hogy hol tartok épp vele).
Szóval, az Elsődleges Nyári Terv az a több strandolás, de akkor már elkezdtem írni a szokásos évszakra bontott bakancslistámat, és a végén B.-t is bevonva sikerült több, mint 20 tételt összeszedni rá úgy is, hogy nagyobb, elutazós terveink most nincsenek (tavaly júniusban én mondtam fel, most májusban ő, és bár villámgyorsan lett új munkahelye, de azért akarunk hagyni pár hónapot arra, hogy anyagilag helyrerázódjunk és lehessen hosszabb távon is gondolkodni).
Van rajta egy csomó gasztro (churros és különböző jegeskávék), újdonságok (új futópályát találni, e-bike és elektromos kisautó) és hagyományok (rakparton fröccs, szalonnasütés...), meg persze a legeslegfontosabb: alig 20 nap múlva Foo Fighters! Addig még lesz pár jó dolog, de egyértelműen ezt várom a legjobban az egész nyárból...

... csak mert egyrészt most valamiért megint szeretnék blogot írni, másrészt történnek is jó dolgok, harmadrészt pedig mert csinálom szorgalmasan a heti összeállításokat (csak nem kerülnek ki sehová... )


Az egészséges életmód még él és virul (jó, olyan 80-20 arányban, mert a szerdai kvízeken egy sört engedélyeztem magamnak, meg néha becsúszik egy kis Pringles...), szinte mindennap epret eszek étcsokival nap közben (és fogok is, amíg csak tudok, most épp nem úgy tűnik, hogy bármikor is megunnám), és a négy munkanapból háromra vittem az ebédet itthonról, úgyhogy a negyediken megérdemeltem a szünetet (és életemben először ettem máglyarakást, meglepően ízlett), pénteken pedig szabin voltam, sokáigalvással, Karaván-ebéddel, délután biciklizéssel, kb. mintha dupla szombatom lett volna...
Edzőteremben csak egyszer voltam (kedden, munka előtt, ami még mindig elég klassz időzítés, főleg, ha tényleg fel tudok kelni 7-kor), de szerencsére egyre jobban bírom a tavaly nyári hosszúságú biciklizéseket, és tegnap a zumbavideókat is leporoltam, este pedig padonsörözés után BelFeszt, rendes fesztiválfeeling tömeggel és jó koncerttel (nem ez volt az első Irie Maffiám, de ez volt az első olyan, hogy nem csak úgy odakeveredtem pár dalra, hanem az elejétől a végéig maradtam, és nagyon tetszett).

Egyrészt nagyon élvezem, hogy ennyire rövidek a hetek - mondjuk rá is segítettünk egy kicsit, a húsvét utáni hétvégéhez hozzácsaptam két nap szabit, és elugrottunk Szentendrére a régóta esedékes VIP-wellness-hotelezésre, egy hete pedig tesóm jött fel Pestre, és vele jártuk be az Ikeától a Római parton át a Marangonáig a várost, mindkettő feltöltött, és mindkettő azt jelentette, hogy nem kellett egyben 5 napot dolgoznom már nagyon régóta.
Másrészt viszont így egy kapkodós massza lett az a pár nap, amikor viszont bent voltam, és most szombatra már nehéz volt megtalálni a konkrét indokokat, hogy miért készített ki ennyire, de kikészített. Kicsivel több, mint négy hónap alatt most először, ami még mindig egy szuper arány a korábbihoz képest, de akkor se tetszett.
Sok minden van egyszerre: még mindig csak alakul az új csapatfelállás (amiben nekem nem sok aktív szerepem van, de azért nagyon meghatározó így is), és véget ért a hobbiprojekt (múlt pénteken demóztuk, és szétizgultam magam, de mindenkinek tetszett és nem romlott el az éles bemutató alatt sem). Sok melóm van benne, de nagyon szerettem és egy csomó sikerélményem volt vele kapcsolatban, meg a csapatmunka részét is élveztem azzal a társasággal, ami ugyan nem szűnt meg, de ilyen formában már nincsenek egymást keresztező napi feladataink.
Annyira sodródtam és reagáltam és passzív voltam és a túlélésre játszottam, hogy ez a hétvége, amikor csak visszatértem pár nekem fontos dologhoz (mint a biciklizés és a konditerem), ahol kaptam egy kis időt csak úgy lenni, gondolkodás nélkül, óriási különbséget jelentett. Még nem tartok ott, ahol szeretnék, de legalább egy kis kontroll visszakerült hozzám.

Meglepő, de a hónapok óta húzódó életmódváltós nyűglődésemben egy Ikea-bevásárlás segített a legtöbbet (jó, meg a tudat, hogy nemsoká *tényleg* nyár lesz és rövidnadrágok)...
Még csak annyira durva se volt, csak egy műanyag vizesüveget és egy bento boxot szereztem, de ez ahhoz vezetett, hogy hétköznapokon is rendesen iszok vizet (jó, lehet, hogy a korábbi 4l nincs meg, de 3 körül simán), és a négyből három munkanapon vittem az ebédemet, sok zöldséggel és sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint eddig. Még epret is szereztem snacknek, amitől igazán tavasz lesz a tavasz...
Sajnos ezzel párhuzamosan a munkám most nem annyira okés, se feladatilag se egyébként, de még reménykedek benne, hogy ez csak a félévkezdős döcögős időszak, és jobban összeáll majd... még van rá pár hete, és ha marad ilyen meh, akkor gondolkodok majd egy kicsit a hosszú távú irányon. Nem tudom eldönteni, hogy a körülményekkel van gond, vagy egyszerűen csak én vagyok magammal nonstop elégedetlen, szépen megakadályozva, hogy sikerélményeim legyenek és/vagy rendesen tudjak együtt dolgozni másokkal.

Kezdenek felpörögni a hétköznapok- újraindult a félév, az eredeti (=3 hónappal ezelőtti) csapatunk alaposan át lett variálva (plusz két ember, aztán mínusz három, aztán plusz egy, és a projektmenedzserünk is cserélődött), és elég kaotikusan, de meglettek a feladatok is, végre megint van valami látványosabb, amit csinálhatok, ennyi elég is a boldogsághoz... Lassan közeledik a próbaidős projekt bemutatásának az időpontja is, de az is szépen kezd összeállni, még nem százas, de a héten már tesztelhető lett, és nagyon büszke vagyok rá :)
Meg arra is, hogy a négy napból kétszer is biciklivel mentem dolgozni (a második alkalommal egyszerre indultam az irodától hazafelé azzal a busszal, amivel egyébként jöttem volna, és jó volt látni, hogy a dugó miatt mennyivel beelőztem), pont kényelmes távolság, bár nagyon jó lenne, ha végig lenne bicikliút (a Mészáros utcán már a járdán szoktam menni, de nem veszélytelen, múltkor konkrétan egy helyben állva vártam, hogy a buszmegállóban kavargó tömeg elrendeződjön, amikor egy nő oda se nézve belémgyalogolt).
A mai nap viszont egyértelműen a lustálkodásé: fél 12-kor keltünk, palacsintát reggeliztünk, végre utolértem magam a filofaxommal (az utolsó naptárlapok márciusiak voltak benne...), ezen kívül csak sorozatnézés és esetleg egy délutáni fagyizás van tervbe véve, aztán úgyis nagy levegő és holnap reggel irány Debrecen.

Amitől jobb:
- lustálkodós-napsütésben sétálós-legendás lángosost újra megtalálós pénteki szabadnap
- agyagos arcpakolás
- 80-as évek popzenéje (csak a kocsmakvíz miatt, de már tudom, hogy ki énekli a Ghostbusters-t és a Funky Town-t, de azt is, hogy melyik opera a Figaro házasságának az előzménye, és hogy Beethoven csak egyet írt)
- Bigfoot-sörök mindenhol
- Wake Up Day, Marisa Peer
- reggeli paprikával és (finom!) paradicsommal és újhagymával


Amitől rosszabb:
- hiába szeretném, nagyon nem megy az egészséges életmód, és energiám sincs (az ok-okozat kérdéses, de így nehéz változtatni)
- a millió munkahelyi bizonytalanság (egy hét múlva jár le a próbaidőm, addig emiatt is para)

Amitől jobb lesz:
- ha összeegyeztetem a biciklizést a munkába járással
- ha végre elkezdődik rendesen a félév, eldől, hogy lesz a csapat, és végre olyan feladataim lesznek megint, amiket szeretek
- lassan lesznek rendes gyümölcsök és zöldségek a piacon

Rékánál láttam ezt a tag-et, és mert próbálok minél jobban ráhangolódni a tavaszra (és nem csak április végén észbekapni, hogy a nagy része már el is telt, mint ahogy általában történik), neki is ugrottam a kitöltésnek :)

1. Mi az első szó, ami eszedbe jut a Tavaszról?
Friss

2. Mi a kedvenc tavaszi “jeleneted”?
A reggelek, amikor már süt a nap és tiszta kék az ég, kicsit fúj a szél, és még nincs nyári meleg, de már zöldülnek a fák.

3. Mit tartasz kihívásnak benne?
Kivárni, amíg tényleg meleg lesz, és nem tornacipőt és bőrdzsekit hordani március 1.-től akkor is, ha reggelente csak 1-2 fok van és megfagyok benne.

4. Mi a legnagyobb terved az idei tavaszra?
Folytatni a biciklizést és futást (kipróbálni új futópályákat), visszaállni a clean eatingre és annyi epret enni, amennyit csak tudok. Emellett van egy tavaszi to do-listám szabadtéri mozizással, piknikekkel, Károlyi-kertben reggelivel és Budapest 100-zal.

5. Fagyizol az első napsütéssel?
Igen, amint nyitnak a fagyizók, már ott vagyok. Múlt szombaton a Levendulában találtam kürtőskalács ízűt, de egyelőre idén a csokis keksz a kedvenc.

6. Mikor mered eltenni a téli ruháid?
Túl hamar, mindig túl hamar. Ténylegesen nem süllyesztem el őket már február végén, de hordani csak akkor hordok télikabátot vagy csizmát, ha nagyon muszáj.

7. Számodra milyen “színű” a tavasz?
Levélzöld, kb. mint a fenti kép.

8. Érintett valaha a “tavaszi fáradtság” ? Ha igen, mit tettél ellne?
Az elmúlt pár évben annyira el voltam foglalva a munkahelyi problémákkal, hogy alig vettem észre, hogy egyáltalán tavasz van, és mindig fáradt voltam, nem csak ilyenkor. Idén annyira hiányzott már a napsütés és a kinti sportok, hogy biztos voltam benne, hogy amint újra tudom őket kezdeni, minden jobb lesz, de nem igazán, hetek óta rosszul alszok, és estére már nem marad semmi energiám.
Próbálok visszaállni az egészségesebb kajákra, a multivitaminra és a heti min. 3* sportra, és remélem, hogy gyorsan hat...

9. Kertészkedős típus vagy? Ha igen, ez hogyan zajlik nálad?
Sajnos még az ikeás papírpoharas fűszernövények se bírták a lakást, szóval nem, ezzel várnom kell a költözésig, de ha lenne végre egy erkélyem, biztos, hogy lenne saját paradicsomunk.

10. Keress egy tavaszi verset, ami tetszik!
Nézegettem, nem találtam, átálltam a dalszövegekre, de alaposabb hallgatás után rájöttem, hogy bár nekem nagyon tavaszi hangulatú, a Napos oldal a szöveg szerint igazából nyári, szóval lehet idézet?
"No winter lasts forever, no spring skips its turn". (Hal Borland)

+1. Rajzold le mit/miket szeretsz a legjobban a tavaszban, és írd le milyen élmény volt!
Nem tudok rajzolni, de nagyon szeretek firkálni (mondjuk mióta nem járok egyetemre és nincsenek végtelenbe nyúló meetingjeim se, kevesebb rá az alkalom), szóval csak összeszedtem pár apróságot, ami először az eszembe jutott (és volt hozzá Pinterest-ihletforrás).

Majdnem három hónap munka után ma van az első szabadnapom- azt hiszem, már nagyon rámfért, tegnap szétaggódtam magam egy teljesen jelentéktelen apróság miatt (jó, angolul kellett előadni, de tényleg nem volt tétje, utólag meg is dicsértek érte, de akkor is kikészített), nincs semmi energiám, és olyan dolgokon gondolkodok túl sokat, amikről pontosan tudom, hogy egy-két hét múlva már egyáltalán nem is fognak érdekelni... meg tegnap felmondtak valakinek, aki kb. velem egyszerre kezdett, és mostanában járt volna le a próbaideje, és ez se sokat dobott a hangulatomon.
Szóval, ma lazítás, a kedvenc ex-munkatárssal reggeliztem, amitől már jól indult a nap, szereztem maszkokat és pakolásokat, délelőtt Modern Family-nézés közben ki is próbálom majd őket, aztán délután irány Szentendre, napozni fogok és fagyit enni és nem gondolni SEMMIRE.

Egy ideje már nagyon odavagyok a csípős kajákért- Death Sauce, vindaloo, arrabiata, akár chilis étcsoki, minden jöhet, és ha itthon főzök ilyeneket, akkor se kell visszafognom magam, B. szerint minél több egy kajában a bors/chili/csípős szósz, annál jobb. Szóval amikor a Manga Cowboyba mentünk csapatépíteni, nyilván ki kellett próbálnom a Kill Bill-csirkeszárnyat (sőt, biztos ami biztos, előtte még Kamikaze hambival indítottam, amin csípős barcecue szósz van, és a pincér vissza is kérdezett, hogy biztos vagyok-e benne, de egyáltalán nem volt vészes, és adott egy adag hamis biztonságérzetet).
Még mielőtt egyáltalán megkaptuk volna a csirkeszárnyakat, már láttunk két lányt élénkvörös arccal szaladgálni, és nem akartam én lenni a következő, de túl kíváncsi voltam, úgyhogy a hatból egyet azért bevállaltam... hát, egy élmény volt, az biztos, az első falat után egy időre fel is adtam, és csak azért nem szenvedtem látványosan, mert nem akartam így látszani a készülő videón (mert nyilván készült videó is). Végül egyet sikerült legyűrnöm, így is benne vagyok a csapatból a top 3-ban (a többség nem jutott túl az egy fogpiszkálónyi szószon), legközelebb pedig, amikor B,-vel megyünk, megpróbálom a kettőt... hátha az is túlélhető (az eddigi tapasztalatok alapján ez egyáltalán nem biztos).
Pénteken pedig levágattam a hajam- sikerült a lassan 4 éve tartó küldetés, és találtam egy fodrászt, aki elsőre annyira jó volt, hogy vissza akartam menni hozzá, és most másodjára is teljesen használható lett a végeredmény. Az egyetlen hátrány a kb. 40 percnyi összezártsággal együtt járó kényszer-beszélgetés, de azt úgyse úsznám meg máshol se (vajon miért nincs "no-talk" opció? biztos a fodrászokkal is előfordul, hogy épp nem szeretnének kvázi-idegenekkel jópofizni, én pedig olyan boldogan végigülném néma csendben az egészet... sokkal kevésbé lenne kínos. )

Instant nem működött, de most, mozgással és jól kajálással kombinálva mintha kezdene hatni végre a tavasz... vagy legalábbis december óta a héten először van kedvem munka után az agyatlan netezésen kívül máshoz is.
Lassú, óvatos lépésekben sikerül kevesebbet stresszelnem a munkámon (elvarázsolt egy hely ez, nagyon szervezett, nincsenek durva határidők vagy kapkodás, és kapok pozitív visszajelzéseket, még ha elég hitetlenkedve is kezelem őket), beiktatni egy parkban sétát még napsütésben, és a legalább 2-3 éve használt édes Body Shop-illatomat is lecseréltem egy frissebb zöld teásra. A következő a kondibérlet, és komolyan gondolkodok azon, hogy korán keléssel akár még munka előtt is beleférne az első alkalom...

Hát... ez a blog-újrakezdés nem pont úgy sikerült, ahogy terveztem.
Jó, beszippantott az új munkahelyes-túlélős első pár hét (és még mindig nem telt le a próbaidőm se, szóval még mindig nem telt el túl sok idő, mióta ott vagyok), szóval semmi extrát nem csináltam amúgy se, de azért már szeretnék visszaállni sok mindenre, és a blogírás is ezek közé tartozik. Nagyon sajnáltam, hogy a szerdai VKP-"Szeretem a munkám"-témáról is lecsúsztam, pedig... most végre tényleg szeretem. Persze, nem minden tökéletes, iszonyú bizonytalan vagyok még, de ha egyvalamit tudok, az az, hogy amit most csinálok, ezerszer nekem valóbb, mint a korábbi terület. És ez egy szuper felismerés volt :) Összegezve, a munka vegyes, de inkább pozitív, egyébként viszont elég ijesztő dolgok történnek, balesetek, betegségek, csak kapkodom a fejem, és próbálok összeszorított foggal haladni tovább.

Még nagyon közeli az egész, ez a harmadik napom a Nagy Váltás óta, néha teljesen szürreális az egész, néha teljesen természetes, néha elképesztően szerencsésnek érzem magam, néha teljesen elveszettnek... a lényeg, hogy ez még csak a legelső lépése egy remélhetőleg hosszú útnak, szóval az egyetlen, amit biztosra tudok mondani, hogy igen, elindultam.

Amibe fura volt belegondolni, hogy most változtathatom a motivációs rendszerem... a 2015-ös határidőnaplóm óta (ez volt az első, amit tényleg használtam és imádtam is) minden nap kapok egy színes pöttyöt, ha sportolok/egészségesen kajálok/relaxálok/naplóírok/kódolok (igen, nekem motiválóak a színes matricák. Ez van.). Pár lelkesebb időszakot leszámítva kódolós matricából csak heti egy-kettő volt, egészen júliusig, onnantól általában heti 4-5, ez lett a fő cél. Most viszont, hogy már a munkahelyemen fogom ezt csinálni, azt hiszem, kikerül az extrák közül.

A helyére jöhetne mondjuk a méltatlanul hanyagolt gitározás, főleg mert az iroda tele van velük (csak a közvetlen közelemben van minimum egy akusztikus és egy basszgitár), ami elég jó motiváció lehet ahhoz, hogy újrakezdjem a gyakorlást.

Talán kezdek túljutni a kezdeti, kételkedős "akarok-e egyáltalán újra blogolni"-szakaszon, amit abból érzek, hogy néha már beugrik egy-két olyan téma, amiről bejegyzést akarok írni, és nem csak offline, a szigorúan papíralapú füzetkémbe firkálni róla pár oldalt... A rendszeresség viszont még nem az igazi, úgyhogy most próbálok ezen is javítani egy kicsit, még akkor is, ha nem egy szuper-komplex és gondosan szerkesztett szöveg lesz a vége, hanem a rám egyébként is inkább jellemző lazább, hangosan gondolkodós mondathalmaz.

Ezer szempontból elbizonytalanítottam magam a munkakezdés előtt- tudok-e már eleget hozzá, fogom-e szeretni akkor is, ha napi 8 órában ezzel kell foglalkoznom, tudom-e majd tartani a lépést a többiekkel...-, bár ez mind olyasmi, ami csak élesben derül majd ki, nem lehet gondolkodással/aggódással előre megoldani. Plusz egy bizonytalanságra okot adó dolog (nem mintha tényleg szükségem lenne belőle extrákra) az, hogy ezen a területen az tud igazán sikeressé válni, aki egy kicsit megszállott, akinek az IT a fő hobbija is, aki folyamatosan fejlődik... ahogy például B. is csinálja. Én pedig nem ilyen vagyok. Ez most végre tényleg érdekel, de ettől függetlenül szeretem, ha vannak külön területei az életemnek, ha van több hangsúlyos dolog is, és nem csak egyetlenegy.

Az egyik ismerősöm mesélte, hogy a barátja rengeteget túlórázik, és a karrierje a legfontosabb dolog az életében, minden mást ahhoz igazít- az ismerősömnek pedig a munka csak munka, amit 9-től 5-ig csinál, és aminek az a fő értéke, hogy lesz pénze úgy alakítani az életét, ahogy szeretné. Csak eszköz, nem pedig önkifejezés. Ha ez a két végpont, én valahová középre szeretnék eljutni: adjon pluszt a munka, és lehessek jó, fejlődhessek benne, de ne "fel kell adnod minden mást"-alapon. Nem tudom, hogy ez mennyire megvalósítható, még az út elején járok csak, de legalább már tudom, hogy merrefelé akarok haladni.

A karácsony utáni vonatozás+családlátogatás+betegség+B. betegsége kombináció miatt kevésbé kezdődött lendületesen az év, mint szerettem volna, de mindent megteszek, hogy javuljon a helyzet:

- tervezek, ahol csak tudok: YearCompass, Find Your Word, online és offline évértékelő kérdőívek, 101-1001-lista-kezdemény...
- még most, amíg van rá idő, kitalálom a két filofax legjobb felhasználási módját (egyelőre az a koncepció, hogy az S-est egy rugalmas határidőnaplóként használom, az M-esbe pedig a projekttervek és gyűjtemények-listák kerülnek, minden, amihez a másik átláthatatlanul kicsi),  és amit tudok, előre össze is rakok belőle, hogy az első pár hét időpontjait és motivációs matricáit tudjam hová tenni
- visszaállok a normális, éjfél előtti alvási időpontra (és legkésőbb 8-kor kelek), az egészséges ételekre és a min. heti 2 mozgásra
- abbahagyom a felesleges aggódást a munkakezdés miatt, de azért megpróbálok minél jobban felkészülni, és napi pár órát töltök tanulással/gyakorlással

Már egy nap után (a tegnapi volt az első "hivatalos" hétköznap) érezhető a javulás, mondjuk ebben főleg a rengeteg alvásnak lehet szerepe, de azért jövő hétfőig próbálok a lehető legjobban rendbe rakni mindent, utána pedig úgyis átveszi az uralmat az új munkahely-káosz...

Itt és itt is láttam ezt a kérdéssort (mondjuk amíg nem kezdtem el a kitöltését, fel se tűnt, hogy ennyire hosszú...), és bár offline már tegnap összeraktam egy alaposabb 2016-értékelést, a blogra is jól jön egy összefoglalás :)

1. Mi olyat tettél 2016-ban, amit eddig még soha?
Fizetésemelést kértem. Felmondtam. Kódolni tanultam, referenciaoldalakat és portfóliót csináltam. Kipróbáltam a kocsmakvízt (és ráfüggtem, szerencsére a csapat többi részével együtt :)

2. Betartottad az újévi fogadalmaidat? Fogsz valamit 2017-re megfogadni? 
Ha nem is konkrét újévi fogadalomként, de biztos, hogy megígértem magamnak a munkaterület-váltást... nem gondoltam volna, hogy bele merek vágni élesben is, de egyelőre örülök, hogy megtettem. Ezen kívül az egészségesebb életmód kapcsán voltak még terveim, ami megint elég hullámzóan lett megvalósítva: kevesebb a rendszer és az önfegyelem, mint szeretném, de sokkal kevesebb édességet eszek, fixen tej nélkül iszom a kávét, végre kipróbáltam a chiapudingot, le tudtam futni egyben 2 km-t, és rengeteget mozogtam tavasztól őszig.
Fogadalmat most sem szeretnék, csak összefoglalva annyit, hogy kevésbé fogok sodródni, aktívan teszek azért, amit szeretnék, tartozzon ez bármelyik területhez. 2016-ban, bár léptem előre ebben, azért még majdnem mindig a körülményekhez alkalmazkodtam, vesztegettem az időmet, kivártam, kudarckerültem, és ha ezt abbahagynám, sokkal többet tudnék elérni.

3. Született valakinek gyereke a környezetedben? 
Volt egyetemi évfolyamtársaknak biztos (de csak facebookon láttam).

4. Halt meg valaki, aki közel állt hozzád?
Szerencsére nem.

5. Milyen országban jártál 2016-ban?
Csak Magyarországon (végre voltam Győrben!), most még a szokásos bécsi karácsonyi vásár is kimaradt, de jövőre nagy terveim vannak ilyen szempontból :)

6. Mit szeretnél 2017-ben, ami hiányzott 2016-ban?
Olyan munkát, amit szeretek, és ahol elismernek. Egy szép albérletet. Utazásokat.

7. Melyik 2016-os dátum marad örökre az emlékezetedben? 
Július 13, amikor szabad lettem, december 13., "az" állásinterjú, és december 21., amikor megkaptam az álommunkát. Igen, ez ilyen munka-központú év volt.

8. Mi volt a legnagyobb sikered 2016-ban?
Túllépve a munka-témakörön, a lefutott minimaraton-váltó és a kocsmakvíz-elődöntőbe jutás.

9. Mi volt a legnagyobb kudarcod?
Egyrészt az, hogy az életmódomat még mindig nem sikerült annyira rendberakni, mint szeretném, másrészt az eredeti munkahelyemen az első fél év tele volt kudarccal (de összességében klassz dolgokhoz vezetett, kellett az igazságtalan+negatív visszajelzés, a sikertelen álláskeresés és a sikertelen fizetésemelés-kör is ahhoz, hogy végre tovább tudjak lépni).

10. Volt komoly betegséged vagy sérülésed?
Januárban és februárban összesen majdnem három hétig voltam beteg, ebből a második egy olyan durva influenza volt, amilyet még soha nem kaptam el, de összességében még ezzel együtt is szerencsém volt ilyen szempontból.

11. Mi volt a legjobb dolog, amit vásároltál? 
A napszemüvegem! Életmentő volt, de tényleg (és folyamatosan hordtam egész tavasszal-nyáron-ősszel). Ami nem ennyire szükséges, de nagyon szeretem: a Sleek szájfényem (....matt szájfényem?), ami végre tényleg nagyon sötét, és meghatározta a stílusomat egész ősszel.

12. Mire ment el a legtöbb pénzed? 
Étcsokira? Jó, valószínűleg összességében kajára. A két legdrágább tárgy, amit vettem, a telefonom és a futócipőm.

13. Tavaly ilyenkorhoz képest...
...boldogabb vagy szomorúbb vagy? 
Boldogabb, egyértelműen, bár kicsit megviseltebb is.
... híztál vagy fogytál?
Híztam. Azt hiszem. Nagy vonalakban ugyanott, 1-2 kiló különbséggel.
...gazdagabb vagy szegényebb vagy?
Szegényebb- ezzel jár a fél év munkanélküliség &önmegvalósítás, de azért annyira nem rossz a helyzet.

14. Mit szerettél volna többet csinálni?
Futni, jó filmeket és könyveket találni, utazni.

15. Miből lett volna jobb kevesebbet csinálni?
Stressz, aggódás, édességevés.

16. Mi az, amitől nagyon-nagyon izgatott lettél? 
Minden sitebuildhez/kódoláshoz kapcsolódó esemény az év második felében (projektek, interjúk...)

17. Hogy töltötted a karácsonyt?
24.-én B.-vel kettesben szenteste (ez volt a kedvenc részem), sok steakkel és pezsgővel, 25.-én és 26.-án családi vacsorák.

18. Estél szerelembe 2016-ban?
Nem, csak szerelmes voltam ugyanabba, mint eddig.

19. Volt egyéjszakás kalandod?
Nem az én műfajom.

20. Mi volt a kedvenc Tv műsorod 2016-ban?
Ha sorozat, Gotham, ha nem-sorozat, Graham Norton Show.

21. Mi volt a legjobb könyv, amit idén olvastál?
Hmmm... nem volt senki, akit idén fedeztem volna fel, szóval valószínűleg Rainbow Rowell és Neil Gaiman újraolvasott könyvei.

22. Ki volt a legnagyobb zenei felfedezetted idén?
Hmmm... a szokásos zenéimet hallgattam sokat, a két meglepő újdonság a Frank-filmzene és a Hamilton.

23. Mi az, amit kértél és meg is kaptad? 
Új filofax.

24. Mi az, amit kértél, de nem kaptad meg?
Fizetésemelés.

25. Mi volt a kedvenc 2016-os filmed?
Az Ex Machina, a Frank (egyik sem 2016-os, de most láttam) és az Eddie the Eagle.

26. Hány éves lettél idén és mit csináltál a szülinapodon?
27, régen volt, de az biztos, hogy tortát ettem reggelire, és vettem egy csomó körömlakkot.

27. Mi az az egy dolog, amitől sokkal jobb lett volna az éved?
Ha az első fele nem olyan kikészítő munka szempontjából.

28. Hogy írnád le az öltözködési stílusodat ebben az évben?
Egyre inkább elmozdul a minimalista fekete-fehér irányba(viszont idén fedeztem fel igazán az élénk rúzsokat). Így, hogy nincs már munkahelyi dress code, kicsit elvesztem, de januártól újratervezés...

29. Mi segített józannak maradni?
Az, hogy legalább egy kicsit visszavettem az aggódásból.

30. Melyik ismert ember jött be idén a legjobban (mint pasi/csaj)?
James McAvoy.

31. Ki hiányzott a legjobban?
Családtagok, akikkel korábban szorosabb volt a kapcsolat, és a kedvenc munkatársaim, amikor már nem voltak a munkatársaim.