Egy ideje már nagyon odavagyok a csípős kajákért- Death Sauce, vindaloo, arrabiata, akár chilis étcsoki, minden jöhet, és ha itthon főzök ilyeneket, akkor se kell visszafognom magam, B. szerint minél több egy kajában a bors/chili/csípős szósz, annál jobb. Szóval amikor a Manga Cowboyba mentünk csapatépíteni, nyilván ki kellett próbálnom a Kill Bill-csirkeszárnyat (sőt, biztos ami biztos, előtte még Kamikaze hambival indítottam, amin csípős barcecue szósz van, és a pincér vissza is kérdezett, hogy biztos vagyok-e benne, de egyáltalán nem volt vészes, és adott egy adag hamis biztonságérzetet).
Még mielőtt egyáltalán megkaptuk volna a csirkeszárnyakat, már láttunk két lányt élénkvörös arccal szaladgálni, és nem akartam én lenni a következő, de túl kíváncsi voltam, úgyhogy a hatból egyet azért bevállaltam... hát, egy élmény volt, az biztos, az első falat után egy időre fel is adtam, és csak azért nem szenvedtem látványosan, mert nem akartam így látszani a készülő videón (mert nyilván készült videó is). Végül egyet sikerült legyűrnöm, így is benne vagyok a csapatból a top 3-ban (a többség nem jutott túl az egy fogpiszkálónyi szószon), legközelebb pedig, amikor B,-vel megyünk, megpróbálom a kettőt... hátha az is túlélhető (az eddigi tapasztalatok alapján ez egyáltalán nem biztos).
Pénteken pedig levágattam a hajam- sikerült a lassan 4 éve tartó küldetés, és találtam egy fodrászt, aki elsőre annyira jó volt, hogy vissza akartam menni hozzá, és most másodjára is teljesen használható lett a végeredmény. Az egyetlen hátrány a kb. 40 percnyi összezártsággal együtt járó kényszer-beszélgetés, de azt úgyse úsznám meg máshol se (vajon miért nincs "no-talk" opció? biztos a fodrászokkal is előfordul, hogy épp nem szeretnének kvázi-idegenekkel jópofizni, én pedig olyan boldogan végigülném néma csendben az egészet... sokkal kevésbé lenne kínos. )