Talán kezdek túljutni a kezdeti, kételkedős "akarok-e egyáltalán újra blogolni"-szakaszon, amit abból érzek, hogy néha már beugrik egy-két olyan téma, amiről bejegyzést akarok írni, és nem csak offline, a szigorúan papíralapú füzetkémbe firkálni róla pár oldalt... A rendszeresség viszont még nem az igazi, úgyhogy most próbálok ezen is javítani egy kicsit, még akkor is, ha nem egy szuper-komplex és gondosan szerkesztett szöveg lesz a vége, hanem a rám egyébként is inkább jellemző lazább, hangosan gondolkodós mondathalmaz.

Ezer szempontból elbizonytalanítottam magam a munkakezdés előtt- tudok-e már eleget hozzá, fogom-e szeretni akkor is, ha napi 8 órában ezzel kell foglalkoznom, tudom-e majd tartani a lépést a többiekkel...-, bár ez mind olyasmi, ami csak élesben derül majd ki, nem lehet gondolkodással/aggódással előre megoldani. Plusz egy bizonytalanságra okot adó dolog (nem mintha tényleg szükségem lenne belőle extrákra) az, hogy ezen a területen az tud igazán sikeressé válni, aki egy kicsit megszállott, akinek az IT a fő hobbija is, aki folyamatosan fejlődik... ahogy például B. is csinálja. Én pedig nem ilyen vagyok. Ez most végre tényleg érdekel, de ettől függetlenül szeretem, ha vannak külön területei az életemnek, ha van több hangsúlyos dolog is, és nem csak egyetlenegy.

Az egyik ismerősöm mesélte, hogy a barátja rengeteget túlórázik, és a karrierje a legfontosabb dolog az életében, minden mást ahhoz igazít- az ismerősömnek pedig a munka csak munka, amit 9-től 5-ig csinál, és aminek az a fő értéke, hogy lesz pénze úgy alakítani az életét, ahogy szeretné. Csak eszköz, nem pedig önkifejezés. Ha ez a két végpont, én valahová középre szeretnék eljutni: adjon pluszt a munka, és lehessek jó, fejlődhessek benne, de ne "fel kell adnod minden mást"-alapon. Nem tudom, hogy ez mennyire megvalósítható, még az út elején járok csak, de legalább már tudom, hogy merrefelé akarok haladni.