Az egyensúly végül is megvan, az elmúlt hetem nagyon munka-centrikus volt, úgyhogy most jól jön az egy hetes szabadság... csak fejben nehezen állok át és engedem el a feladatokat, amiket nem is feltétlenül sikerült úgy befejezni, ahogy igazán szerettem volna. Mindegy, céges laptop lezárva, legközelebb jövő hétfőn nézek rá.
Ami jó, hogy még így, kapkodva és túlórázva is sokkal jobban szeretem a mostani munkámat, mint a korábbit. Ami rossz, hogy még egy laza, magánélet-barát és viszonylag nyugodt munkahely mellett is villámgyorsan eltelik a nyár anélkül, hogy történne bármi, ami miatt az év maradék háromnegyedében erre az időszakra várok.

Két éve- áprilisban, akciósan, részben munkatársak rábeszélésére/lelkesedése miatt- vettem egy kikki.K-határidőnaplót, ami még így is nagyon drága volt, és tudtam, hogy az elmúlt 3-4 év összes határidőnaplója ugyanúgy kihasználatlanul porosodott a különböző fiókokban. Éés... valamiért működött. Szép volt, kézre esett a beosztás, használtam, imádtam, és a matricás/motivációs rendszeremet is itt raktam össze.
Tavaly szintet akartam lépni, és a karácsonyra kapott mini-filofaxban próbáltam először gyári, aztán szabadon rajzolt/szerkesztett lapokkal, heti beosztással hozni ugyanezt a jó eredményt, de nem volt az igazi, túl kicsi, túl zsúfolt, nem annyira szép, nem annyira profi...
Idén már van egy eggyel nagyobb filofaxom is, de egyelőre a káosz nőtt, és nem csökkent. A nagy tele van random listákkal (amiket szeretek, de tényleg nagyon összevissza és követhetetlen), a kicsiben a heti programokat/teendőket próbálom vezetni, de egyre jobban csúszok vele, és mostanra jött el az a pont, hogy futok magam után, és már ide is csak utólag kerül be bármi.
Szerettem ezzel foglalkozni, de mostanában kevesebb időt fordítok rá, és nem is nagyon látom az irányt. A jövő hét egy nagyrészt itthon töltött szabadság lesz, akkor majd nekiugrok a netnek, és átgondolom, mit akarok vagy tudok kihozni belőle, mire lenne szükségem ahhoz, hogy hozzáadott értéke is legyen, ne csak egy félig-meddig kényszerből végzett adminisztráció...

Régebben naponta többször is visszanéztem, mostanában már kicsit ritkábban tévedek az oldalra, de még mindig a kedvenc blogjaim közé tartozik a zenhabits, és bár mostanában már tényleg csak olvasok, nagy ritkán jegyzetelek, de megvalósítani nem annyira szoktam, ez eléggé elkapott.
Mini-mission a mindennapokra, bár nekem nem a munkahelyi és a "legyél túl a mindennapi végtelen listán"-értelemben lesz nagyon hasznos, hanem ahhoz, hogy új dolgokat tudjak kipróbálni, meg felrázni azt a rutint, amibe eléggé beleragadtam az elmúlt pár hétben.
Eleinte ambiciózusan napi hármat akartam kipipálni (egy teljesen új dolgot, valamit, ami segít a jó szokások kialakításában/fenntartásában, és valamit, ami passzol az egészséges életmódhoz), aztán már a napi egy is jó lett volna, de múlt hét végén már nem nagyon írtam őket, és úgy már könnyű volt megfeledkezni róla...
Szóval, most írok egy bővebb listát, és pipálom, ami megvan róla... legalább napi egyesével haladva. A mai nap kivételesen tele volt új/klassz dolgokkal (spontán itthonról munka, B.-vel közös ebéddel és Starbucks-ba laptoppal beüléssel kiegészítve, zöldségchips, ami nem is sikerült rosszul, szuperegészséges saláta ebédre, Iron Man-riff gitáron), de sose lehet tudni, hogy holnapra mi lesz a lendülettel...

... úgy bemenni a Mekibe, hogy nem veszek magamnak semmit, mert otthon vár az egészségesebb vacsi
... újravenni a 10-es kondibérletet, és már el is használni az első alkalmat, akkor is, ha ez most csak 'meh' edzés volt
... újrakezdeni a gitározást, csak mert hiányzik a zene a mindennapokból
... csak a Milka kétharmadát megenni egyben, nem az egészet (és csak párhetente egyszer, nem mindennap, mint korábban)
... nem elfelejteni egyet se a Foo Fighters-koncert emlékezetes pillanatai közül
... és csak kis dolgokban, de továbblépni

Persze, apróságok, de akkor is, ezekre is szeretnék emlékezni, nem csak arra, ami persze mindig tűpontosan rögzül, hogy hol nem voltam elég, mit kellett volna másképp vagy jobban. Vannak jó dolgok is, mindig, és megérdemlik, hogy ne maradjanak ki.

Úgy tűnik,
- ... angolul még mindig nagyságrendekkel jobb vagyok szövegértésben, mint beszédben (és az Ország-város rohadt nehéz, ha nem magyarul játszod)
- ... ha egy nagy fekete ajtón át kell bemenni valahová, akkor azzal az ajtóval később még probléma lesz (ok, kb. fél óra alatt kiszabadultunk, de akkor is)
- ... nagyjából másfél napon át bírom egyedül, utána már nagyon hiányzik B.
- ... teljesen leszoktam az 5 napos munkahetekről, múltkor ott volt pünkösd+a csapatépítő, most egy szabadnap, de mit találjak ki jövő hétre...?

Hát, ez nem az én hétvégém volt (nagyon készültem a céges csapatépítőre, ami legendásan jó szokott lenni, és voltak is szuper darabkái, de összességében az elvárásokhoz képest elég meh, és eléggé rajtam múlt, nem tudtam kihozni belőle azt, amit szerettem volna).
Egy másnapos-szenvedős-fáradt szombat után viszont kezdek végre visszapattanni, ma eddig főleg rendet raktam, a lakásban és fejben is, és lehet, hogy csak a túl kevés alvás miatt, de sikerült kibogoznom egy olyan problémát, ami már zavart egy ideje, az egész testkép/body positivity/egészséges életmód kapcsán.

Az életmódról is, mint mindenről, rengeteg egymásnak ellentmondó információt lehet találni, és ezekből meg tapasztalatból össze tudtam ugyan legózni, hogy nekem mi és hogy működik (egy saláta bármikor jöhet, de a grillezett zöldség önkínzás; edzőterem és zumba, nem vagy-vagy... és ez még rengeteg más kategóriában is), persze ez rengeteg idő és kísérletezés és zsákutca és visszafordulás, de akkor is, főleg az elmúlt egy hónapban már nagyon közel álltam ahhoz, amit el akartam érni.
Viszont az elvrendszert, az egészet összefogó motivációt nem tudtam mögé tenni, vagy legalábbis nem tudatosan. Sok helyről sok mindent olvasok, imádom és hasznosnak gondolom a body positivity-vonalat (pl.), de azt is tudom, hogy nálam ez túl könnyen átcsúszik a "jó, akkor csokit eszek minden nap, és nem mozgok -> plusz öt kiló, utálom, amit a tükörben látok, de nem tudok változtatni rajta"-spirálba. Ami nagy eredményem, hogy nem vagyok hajlandó utálni a saját testem, de csak elfogadással a legjobbat se tudom kihozni magamból.
Az edzős, életmódváltós, sportos források is érdekesek és hasznosak, de nagyon sok kudarcélményt gyűjtöttem be, mert egyszerűen nem tudtam tartani magam az elvekhez, hiába szerettem volna.
Most viszont valami olyasmi lett, hogy önelfogadás és önszeretet először, és azt az energiát, amit amúgy önkritizálásra fordítottam volna, elkezdtem átterelni a kis változtatások felé. Csak az maradt, ami tényleg jót tett, és nem az egy hét alatt látványos változás volt a cél, hanem az, hogy az oda vezető utat szeressem.

És nem, nem az a történet vége, hogy "május végén ráálltam a mérlegre, és pont annyit mutatott, amennyi mindig is szerettem volna lenni", mert nem, nem fogytam kb. semmit, de kitartottam, jól vagyok, tele energiával, szuper dolgokat eszek, rengeteget mozgok, és pénteken kb. 10 éve először fel tudtam venni egy bikinit úgy, hogy tetszett, amit a tükörben láttam. Nem kritizáltam minden egyes apróságot, nem igazgattam a felsőt és húztam be a hasam, csak néztem a kockakezdeményeimet, amik pár hete még tuti, hogy nem voltak ott, és egyszerűen csak így volt rendben.
(... ami gáz, hogy ez után rögtön a következő gondolatkör az volt, hogy milyen beképzeltnek fogok így tűnni, és mások biztos csak a hibákat látják, és amúgy is, ez így túl könnyű... van még hová fejlődni.)

Viszonylag későn, de szerencsére nem túl későn esett le, hogy mennyire közeledik a nyár, úgyhogy május eleje óta nagyobb fokozatra kapcsoltam a mozgással és sokkal egészségesebben is eszek, mint eddig- nincs óriási változás, de odáig eljutottam, hogy már tudtam szerezni egy bikinit, amiben jól érzem magam. Valamiért az elmúlt pár évben az egy strandolás/nyár lett a standard (kivéve, ha lejutottunk a Balatonhoz), és ezen nagyon szeretnék változtatni... (meg azon is, hogy ne érezzem magam nagyon rosszul fürdőruhában, ami elég sok meló, de ma délután megtudom, hogy hol tartok épp vele).
Szóval, az Elsődleges Nyári Terv az a több strandolás, de akkor már elkezdtem írni a szokásos évszakra bontott bakancslistámat, és a végén B.-t is bevonva sikerült több, mint 20 tételt összeszedni rá úgy is, hogy nagyobb, elutazós terveink most nincsenek (tavaly júniusban én mondtam fel, most májusban ő, és bár villámgyorsan lett új munkahelye, de azért akarunk hagyni pár hónapot arra, hogy anyagilag helyrerázódjunk és lehessen hosszabb távon is gondolkodni).
Van rajta egy csomó gasztro (churros és különböző jegeskávék), újdonságok (új futópályát találni, e-bike és elektromos kisautó) és hagyományok (rakparton fröccs, szalonnasütés...), meg persze a legeslegfontosabb: alig 20 nap múlva Foo Fighters! Addig még lesz pár jó dolog, de egyértelműen ezt várom a legjobban az egész nyárból...