Bár még mindig tagadásban élek azzal kapcsolatban, hogy mennyi van hátra ebből az évből (december? máris? miért telik ilyen gyorsan...?), de Instagramon újra elkezdtem látni a Best Nine-képeket, és persze muszáj volt megnézni a sajátomat- utána pedig összeállítani a szubjektív szempontjaim szerint is a listát a legemlékezetesebb pillanatokkal. (Fent a lájk-alapú, lent a saját). 

Szóval, az eredeti verzió szerint a spontán jött "hány türkiz/világoskék dolgot tudok bezsúfolni egy képre"-projekt lett a legnépszerűbb (nekem a piros verzió jobban tetszik ugyanebből), plusz a kávézások/sütizések, a gyíkos ruha meg a virágos tornacipőm, amit októberig majdnem mindennap hordtam. Szeretem ezeket a képeket, a többségük nyári és hangulatos, de ha tényleg a legfontosabb dolgokat kellene összeszedni, akkor az így nézne ki:

Rögtön januárban egy győri hétvégével kezdtünk- B.-vel mindketten most először jártunk ott, de nagyon megszerettük. A második kép nem egy konkrét emlékezetes pillanat, inkább a tavaszra vonatkozik úgy általánosan, ami tele volt vidám, színes cuccal. Áprilisban pedig részt vettem az első kvízen, ami elindította a lavinát, és az őszi Pub's Culture bajnoksághoz (plusz egy nagyon jó csapathoz, plusz enyhe megszállottsághoz) vezetett - hétfőn elődöntő!

Nyár elején két munkatársammal bevállaltunk egy K&H minimaraton-váltót- szuper élmény volt, és életem első futóversenye. Ez után nem sokkal megléptem azt, amit már évek óta tervezgetek (és halogatok) : felmondtam a munkahelyemen, és elkezdtem itthon frontendet tanulni. Úristen, el se hiszem, hogy ez lassan fél éve volt... Mindenesetre, bár azóta elbizonytalanodtam párszor, már úgy érzem, hogy ez az én utam (főleg, ha találnék végre "rendes" állást), de az ex-munkatársak rettenetesen hiányoznak, és a búcsúajándék-közös fotó azóta is az itthoni íróasztalomra van kirakva. A felmondás után egy szabad, napsütéses, feltöltődős, futós-biciklizős-városban kószálós időszak következett, online tanulással és szeptembertől szigorú napirenddel, projektekkel és referencia-honlapokkal. 

A nyárba még belefért egy "sosem gondoltam volna, hogy meg merem csinálni"-zipline a Zemplén Kalandparkban (B. családjának az ötlete volt a park mint kollektív szülinap/névanp-ünneplés, és magamtól a zipline közelébe se mentem volna, ha B. nem győz meg, hogy ezt nem kellene kihagyni. Teljesen igaza volt, sokkal nagyobb élmény, mint amennyire félelmetes, bár ezt a lecsúszás előtti utolsó pillanatokban nem így gondoltam), utána pedig egy rövid otthonnyaralás reggeli kávézásokkal, régóta tervezgetett helyek kipróbálásával és még a szokásosnál is több kettesben töltött idővel. 

Az utolsó képen pedig az ősz kedvenc szerzeménye, a Sleek- Old Hollywood, amit azóta is imádok és rendszeresen használok (még sose volt ilyen sötét rúzsom, de nagyon jól érzem magam benne, csak figyelni kell arra, hogy az evést-ivást egyáltalán nem bírja). 

Összességében az ősz kevésbé volt kalandozós, inkább a tanulás/gyakorlás/álláskeresés töltötte ki, de egyrészt mostanában a karácsonyra hangolódással biztos készülnek még emlékezetes képek, másrészt remélem, hogy lassan eredményes lesz a keresgélés, és legkésőbb januártól már sitebuilderként dolgozhatok :)