Kicsit nehezebben állok vissza a blogolásra, mint gondoltam, meg hát nagyon besűrűsödtek az események, amire nem számítottam így év végén... úgy látom, a legutóbbi blogbejegyzésem idejében még el se kezdődött az, ami mostanra gyönyörűen, sorozatfinálé-szerűen le is zárult (oké, menet közben  kaotikus volt a helyzet, de attól még így visszanézve minden lépésnek megvan az oka), most szünet, január 9-től pedig jön a következő évad.

Szóval... az előző részek tartalmából: júliusban felmondás, azóta itthon kódolás, szeptember végétől állásjelentkezések és interjúk és próbafeladatok, egy helyre felvettek volna szinte rögtön, de fizetés nélkül, ezt inkább passzoltam. Aztán novemberben úgy nézett ki, megvan A Hely, kis cég, szimpatikusak nagyon, én is nekik, feladat, interjú, jöhetek. Kiderült még a legelején, hogy nem fix 8 órás állás, projektmunka, de kb. napi 4 órányi idő azért minimum. Na, egyszer voltam ott feladatokat egyeztetni, és azóta semmit nem hallottam róluk. Lehet, hogy már nem is fogok...
Csalódottság, pár hét szünet, utána végre újra hirdetések, újra jelentkezek, behívnak két helyre is.

Az első cégnél, aki beindította (és végül is lezárta) a sztorit, tetszett az álláshirdetés, de egy adminisztratív kavarodás miatt majdnem lecsúsztam az interjúról. Aztán szerencsére utánamentem, szerencsére egyeztettünk új alkalmat, és utána egy szimpatikus cég két szimpatikus tagjával volt egy klassz beszélgetésem- és szakmailag még sosem égtem annyira, mint ott. Úgy jöttem el, hogy A) mennyire jó lenne velük dolgozni, és B) akkor ahogy hazaértem, Javascript tutorial, az alapoktól, mindennap, mert ez így gáz volt. Eléggé megrendült a saját képességeimbe vetett hitem, és elkezdett közeledni a másik interjú a másik céggel, ahol nyilvánvaló volt, hogy tapasztaltabb és profibb embert keresnek- szóval másfél hétig szétstresszeltem magam, rengeteget tanultam, gyakoroltam, és kikészülve mentem el az interjúra...